Apa hirtelen hagyott itt bennünket, nem volt idő elbúcsúzni tőle. Hiánya olyan nagy fájdalom, amelyet nem tudunk szavakkal kifejezni. Az emlékek felidézése mindannyiunknak eszébe juttatja azt, hogy milyen ember is volt ő: jó humorú, gyors észjárású és rendkívül melegszívű ember. Talán ha a búszúztatóján minden történetét megkíséreltük volna felidézni, még talán most is ott állnánk ravatalánál. Ez oldal el fogja mesélni azokat, amelyeket ott nem hangzottak el.
Dédnagyapa: hogyan tartsuk be pontosan az orvos utasításait?
Dédnagyapa sem szerette túlbonyolítani az életet: mindent pontosan úgy csinált, ahogyan arra megkérték. Vagy olykor ráparancsoltak...
Apám papája (az én dédapám) abban az időben sokat betegeskedett. Az orvosa azt ajánlotta neki, hogy ne igyon alkoholt, amit be is tartott. A következő beszélgetés zajlott le a nagymamám és a dédapám között, egyik este a konyhában:
- Papa, maga mit művel?! – kérdezte a mamám a fejét fogva, amikor meglátta, hogy az apósa kenyérrel törölget egy átlátszó folyadékot a tányérjáról.
- A doktor úr azt mondta, hogy nem ihatom a pálinkát! – dünnyögte, miközben egy újabb falat pálinkás kenyeret vett a szájába.
Hogyan menjek haza ennél rövidebb úton?!
Volt pár időszak apa életében, amikor ritkán láthatta gyermekeit.
Több alkalommal volt rá példa, hogy munkából jött értünk, és ilyenkor bizony a szolgálati autót vette igénybe és vitt minket el hétvégére. Egy ideig ez így teljesen rendben is volt, azonban egy alkalommal feltette neki a nagy kérdést a főnöke:
- Tivadar! Hát hogy lehet az, hogy te hónapról-hónapra hosszabb úton jársz dolgozni?
- Hogyan menjek haza ennél rövidebb úton?! Így is levágok minden kanyart! - válaszolta apa.
És innentől kezdve nem jött értünk szolgálati autóval.
Egyszerű ember egyszerű kérdései
Történet a 2000-es évekből. A helyszín: egy bankfiók.
Apa szeretett spórolni de csak akkor, amikor az ő pénzéről volt szó. Így alakult, hogy egy szép napon felkereste a legközelebbi bankfiókot, hogy megszüntesse a bankszámláját. Úgy gondolta, hogy ez egy nagyon gyors művelet lesz, valamiért azonban az élet másképp hozta: nem volt ez olyan egyszerű.
Az ügyintéző barátságosan fogadta, és feltette a nagy kérdést:
- Miben segíthetek Önnek, Uram?
- Szeretném megszüntetni a bankszámlámat! - így apa.
- Hát uram, rettenetesen sajnálom, hogy erre az elhatározásra jutott, de hát akkor szüntessük meg. Kérem a számlaszámát!
És apa bediktálta, hogy miről is van szó. Készült rá, hogy a rajta lévő pénzt kifizetik neki, így nem kell külön fizetni a készpénzfelvételért. Némi pötyörészés és hümmögés után ügyintéző némileg kedves mosollyal, de némi félelemmel a következőt találta mondani: - Uram, sajnos az a helyzet, hogy a bankszámláját nem tudja itt megszüntetni nálunk, ahhoz, hogy ezt megtehesse, kénytelen lesz a számlavezető fiókba menni, mert az ilyen ügyeket sajnos csak ott tudják elintézni.
Hát ez a mondat apát nem igazán tette boldoggá, mondhatni, hogy némileg elkezdte felbosszantani az a tudat, hogy itt bizony ma nem tudja lezárni a viszonylag hosszúnak mondható, 10 éves kapcsolatát a bankjával. Ezen a pontok elkezdődött a vita, hogy hát ezt itt miért nem lehet, szó szót követett és végül drága édesapám feltette a nagy kérdést:Hát ez itt a bizalom bankja, ahol ki van kötve ez a rohadt toll?!
Ezt a kérdést az ügyintéző már nem tudta megválaszolni, mert közbelépett a fiókvezető, hogy egyrészt csillapítsa a kedélyeket – és gondolom azért, hogy ne nagyon feszegesse apa tovább a többi ügyfél előtt ezt a tagadhatatlanul lényegretörő kérdést. Apa aznap nem csak azzal a tapasztalással lett gazdagabb, hogy a számlavezető fiókban lehet csak megszüntetni bankszámlát, hanem nagyon szép naptárakkal, és madzag nélküli tollakkal…